Speciális problémák

Szoptatás császármetszés után

A műtét után kissé elodázódhat az ismerkedés. A császárral született babákat egy időre inkubátorba teszik néhány kórházban. Előfordulhat, hogy a tejed nem a második-harmadik, hanem a negyedik-ötödik napon lövell csak be. Emiatt ne csüggedj, nem szükséges kiegészítést adni a kisbabádnak. Amint mozdulni tudsz, szoptasd meg, amilyen gyakran csak tudod. Császár után is legyél egy szobában csecsemőddel. A nővérek általában segítenek mindenben, ha nem tennék, akkor kérd! Lehet, hogy az első néhány mellre helyezéshez segítségre lesz szükséged. Kísérletezd ki, hogy neked hogyan a legkényelmesebb. Akár epidurális, akár spinális érzéstelenítésben szültél, akár altattak, egyik sem akadálya a szoptatásnak.

A koraszülött kisbaba szoptatása

A koraszülés rendszerint úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. A szülés és az újszülöttgondozás olyan távolinak tűnik, hogy a szülő nő még nem is tudott lelkileg felkészülni az eseményre. Aztán egyszer csak szembe kell néznie a tényekkel: kicsi és törékeny gyermeke kábelekkel és csövekkel teletűzdelve fekszik az inkubátorban, és még hozzáérni is csak kivételesen lehet. Akkor és ott örökkévalóságnak tűnik az az idő, amíg az apróságból egészséges és megfelelő súlyú csecsemő válik, mégsem szabad csüggedni.

Fontos, hogy minél előbb próbálkozz a szoptatással, akkor is, ha a kisbabád még a cumisüvegből való szopáshoz is gyenge. Az első kísérletekhez azok a ritka pillanatok a legalkalmasabbak, amikor ébren van. A szopó reflex a magzati fejlődés 26-27. hetében alakul ki, tehát elvileg még sikeresek is lehetnek az első próbálkozások. Általában az a baj, hogy a baba még túlságosan gyenge és elesett ahhoz, hogy bármilyen célirányos tevékenységet folytasson. Hihetetlen, de még ennek ellenére is megérzi, ha az édesanyja tartja a kezében, ellazultan simul oda a tejjel teli mellekhez, és talán még arra is képes, hogy egy-két cseppet lenyalogasson róla. A koraszülött osztályokon kiirthatatlanul jelen levő kórokozók jóval reálisabb veszélyt jelentenek a picire, mint saját anyjának testközelsége, hiszen az anyatej - amit legalább szondán keresztül megkap - ellátja mindazokkal a védőanyagokkal, amelyek az anya szervezete számára ismerős kórokozók ellen termelődnek. Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya a csupasz mellére fektesse koraszülöttjét (kenguru módszer), azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja az apróság oxigénellátottságát, általános állapotát. Ennek ellenére még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását arra hivatkozva, hogy "kifárad" tőle. Ez részben valóban igaz, hiszen a koraszülött még mindentől sokkal hamarabb kifárad, mint időre született társai. Az összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellénre azt igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, mint azoké a babáké, akik szondán keresztül kapták az anyatejet. A tejleadó reflex kiváltódása után az anyatej már folyamatosan, szinte szívás nélkül is folyik a mellből, ezért ez a táplálási forma semmivel sem megerőltetőbb a picinek, mint a cumisüvegből ivás.

• Problémát jelenthet az is, ha a mell túlságosan tele van, a bimbóudvar pedig olyan nagy és duzzadt, hogy a kisbaba nem tudja apró szájával rendesen bekapni. Kísérletezz ilyenkor azzal, hogy lefejsz szoptatás előtt egy kevés tejet, azután mutató és hüvelykujjad közé fogva a bimbóudvart, ügyesen minél mélyebbre tolod a pici szájában. Más okból is célszerű szoptatás előtt egy picit fejni: így a hígabb, vizesebb - hatását tekintve inkább szomjoltó - tejet kifejed, s az a kevés, amit a koraszülött szopik, a sűrűbb, magasabb zsírtartalmú hátsó tej lesz.
• A szoptatás mellett szól az is, hogy a koraszülött babát világrahozó anya teje nem ugyanolyan összetételű, mintha a baba időre született volna. Több, a növekedéshez szükséges fehérjét, kalciumot és nátriumot, több laktoferrint és immunanyagot tartalmaz, ellenben alacsonyabb a laktózszintje. A zsírok optimális összetétele pedig tökéletes felszívódást biztosít. Az anyatej tehát jobban megfelel a koraszülött igényeinek, mint bármilyen más táplálék.
• Ha a baba állapota eleinte nem teszi lehetővé a szoptatást, ügyelj arra, hogy a lefejt tejből ne a vizesebb részt, hanem inkább a hátsó tejet kapja. Lásd lejjebb a fejésről szóló részeket! Jó megoldás, ha már a szülés napján lefejed a kolosztrumot, és a kicsi adagokat steril fecskendőben befagyasztod. Ha -18 fokon tárolod saját streil csomagolásában, és elkülönítve minden más élelmiszertől, később odaadhatod neki ezt az értékes, rendkívül magas immunanyag-tartalmú tejet.
• További problémát jelenthet a koraszülött babák szoptatásával kapcsolatosan, hogy - érthető módon - rengeteget alszanak. Ha arra várnánk, hogy majd magától jelentkezik, ha éhes, valószínűleg nem lenne kielégítő a gyarapodása. A pici súlyától függően napi 10-14 etetésre/szoptatásra is szükség lehet. Akkor sem kell elkeseredni, ha a kórházi szokások miatt sokáig kizárólag vagy részben cumisüvegből kapja az anyatejet a kisbaba. Nagy részüknek semmiféle problémát nem okoz a szopásra való áttérés, sőt, amint lehet, előnyben részesítik a puha, meleg anyamellet a gumicumival szemben. Előfordulhat azonban az is, hogy a babát megzavarja a kétféle szopási technikát igénylő etetés és elutasítja a szopást. Ilyenkor - mivel a koraszülött baba számára létfontosságú a szopás - sürgősen kérj segítséget és tanácsot. Léteznek szoptatásbarát etetési módszerek is. (Lásd könyvünk végén a címlistát.)
  
  A koraszülött szoptatásához nagy türelem, tömérdek idő és önbizalom szükséges. Hinned kell benne, hogy képes leszel a legjobb minőségű táplálékot és egyben gyógyszert a szoptatáson keresztül biztosítani, bízz benne, hogy gyermeked nem fog tápszerezésre szorulni.

Ha fejésre van szükség

Rendszeres fejésre egészséges, éjjel is, nappal is igény szerint, kizárólag szoptatott csecsemő esetében nincs szükség. Ilyenkor ugyanis a tejtermelődés önszabályozó mechanizmusa biztosítja a szükséges mennyiséget. Valamilyen fejési módszert azonban érdemes megtanulni, mert váratlan helyzetek mindig adódhatnak. Mindenképpen szükséges a rendszeres fejés akkor, ha koraszülött vagy beteg kisbabáról van szó, akinek a szoptatása átmenetileg nem oldható meg, az anyatej azonban nagyon fontos számára. Fejésre kényszerülhetsz akkor is, ha már néhány hónapos bébiszünet után vissza kell menned dolgozni vagy, ha valamilyen okból átmenetileg nem szopik a baba. Mindez azonban egyáltalán nem akadálya az anytejes táplálásnak. Fejéssel hosszú hónapokig is fenntartható, sőt, fokozható a tejtermelődés, akkor is, ha a kisbabát egyáltalán nem tudod mellre tenni. Megéri a fáradságot! A sikeres fejés alapfeltétele a kitartás és a türelem. Biztosan eltart néhány napig, amíg a megfelelő módszert megtalálod, és eleinte biztosan csak viszonylag kis mennyiségű tejet lehet lefejni.

A következőkre ügyelj feltétlenül:

• Naponta körülbelül hatszor, nagyjából ugyanazokban az időpontokban, alkalmanként legalább 20-30 percig érdemes próbálkozni. Jegyezd fel minden alkalommal a lefejt tejmennyiséget. Következő nap, ugyanabban az időpontban addig folytasd a fejést, amíg az előző napinál 10 grammal többet sikerül lefejni. Pl. 1. nap reggel 6 órakor 20 gramm, estefelé 18 órakor 10 gramm. 2. nap reggel 6 órakor 30 gramm, este 20 gramm stb. Ha így teszel, egy-két hét múlva már számottevő, legalább napi 5-600 gramm anyatejet tudsz lefejni.
• A fejés akkor igazán hatékony, ha közben kiváltódik a tejleadó reflex. Ha ezt sikerül elérned, akkor több sugárban, folyamatosan és gyorsan jön a tej, s a fentieknél kevesebb idő is elég lehet a fejésre. A reflex az első napokban nem biztos, hogy jelentkezik, talán segít a lazítás és az, ha a kisbabára gondolsz.
• Ha hosszabb távon kell fejésre berendezkedni, érdemes komolyabb, kétszívófejes mellszívót kölcsönözni, amelyet a kézi fejőgéppel felváltva is lehet használni. Erre szerencsére már nálunk is van lehetőség. Ebben az esetben az a legcélravezetőbb, ha rögtön a szülés után, a kórházban kezdesz el fejni, még mielőtt a tej belövellne, de lehetőleg az első hat órán belül. Van, akinek a fejés egyáltalán nem okoz gondot, más pedig órákig kínlódik hiába. Egy bizonyos: türelemmel és akaraterővel biztosan célt érsz! Igyekezz a fent leírt módon mindig egy kicsivel többet kisajtolni, mint előző alkalommal. A mell természetesen nem reagál a kézi vagy gépi fejésre ugyanúgy, mint az újszülött szopására. Ha azonban hosszan és kitartóan fejsz, a mell alkalmazkodik a másféle ingerhez, és a tejmennyiség elvileg bármeddig fokozható. Koraszülött esetében gyakorlatilag viszont nem érdemes napi 7-8OO gramm fölé menni, mert amikor a babát hazaviheted, kb. 4-5OO gramm lesz a napi tejigénye, tehát a fenti mennyiséggel bőségesen "bebiztosítottad" magatokat. A kórházból hazatérve sem szabad sajnálni az időt a fejésre. Hiszen, ha otthon lenne veled a kicsi, úgyis az ő szoptatásával és gondozásával foglalkoznál. A lefejt tejet mindig a szükségesnél valamivel nagyobb mennyiségben küldd be a koraszülött osztályra, forralatlanul, fertőtlenített műanyag cumisüvegben, felcímkézve (a fejés időpontja, a baba neve). A felesleget későbbre le lehet fagyasztani, 6O-7O grammos adagokra osztva vagy leadhatod az anyatejgyűjtő állomásnak. A tej tárolására csak steril tartály alkalmas. Anyatejgyűjtő zacskóban csak saját, időre született babádnak szánt tejet fagyassz le. Koraszülött, beteg baba esetében kerüld a gyakori, felesleges öntögetést. Lehetőleg abban add oda a tejet, amibe lefejted.
  A fagyasztott, tisztán lefejt anyatej -18 Celsius-fokon fél évig áll el.
• Miközben fejsz, ne figyeld állandóan a mennyiséget, leghamarabb tévénézés vagy beszélgetés közben gyűlik össze a szükséges adag. Fejni - a szoptatással ellentétben - unalmas dolog, de erről jobb nem tudomást venni, ha sokáig bent van a baba.
• Ha elmész valahova, nyugodtan vidd magaddal a fejőgépet, mert nem tanácsos emiatt egy "távszoptatást" kihagyni.
• Amikor már bejárhatsz szoptatni, szoptatás után rögtön, a helyszínen fejd le a maradékot úgy, hogy a szopott tejmennyiséggel együtt a szokásos adag jöjjön ki. Az egészségügyi törvény rendelkezése szerint jogod van koraszülötteddel együtt a kórházban maradni. Ha ezt sikerül elérned, és a baba állapota már lehetővé teszi, kísérletezz napjában többször is a szoptatással.
• Ha a tej valami oknál fogva elapadófélben volna, a következő módszerekkel segíthetsz:
  - gondold végig, hogy valóban elég rendszeresen és elegendő ideig fejsz-e;
  - elegendő mennyiséget iszol-e? (Túl sokat sem szabad!);
  - nem szedsz-e olyan gyógyszert, ami csökkenti a tejelválasztást?
  - S végül: a tejleadó reflex működésével is akadhatnak problémák. Sokan érzékelik a szoptatás illetve a fejés megkezdése után azt a feszítő, a melleket hirtelen keménnyé duzzasztó érzést, amelynek következtében a tej több sugárban kezd spriccelni. Ha a reflex nem váltódik ki, akkor nem jön elegendő tej az egyébként teli mellből sem. Ha túlságosan ideges vagy, sietni akarsz vagy lélekben valahol másutt jársz, akkor az orgazmushoz hasonlóan a tejkiválasztó reflex is "sztrájkol". Ilyen esetben tarts egy kis szünetet, hallgass megnyugtató zenét és gondolj gyermekedre, aki már lassan, de biztosan hízásnak indult.
• Ha már otthon van veled a gyerek, ne hagyd abba azonnal a fejést. Előfordulhat ugyanis, hogy gyenge még az erőteljes szopáshoz, s a hirtelen megcsappanó kereslet a tejmennyiség radikális csökkenéséhez vezet. Körülbelül egy hónapig tartson az átmeneti szakasz, ezalatt meggyőződhetsz róla, hogy megfelelően gyarapszik-e már csecsemőd.